Viharban – a csapat fejlődésének kritikus fázisa

Mai üzenetünkben arról írunk, miként járulhatunk hozzá csapatunk érési folyamatához egy új helyzet kialakulásakor.

1. Idézet

„És amint a vihar véget ért, nem fogsz emlékezni arra, hogy miként jutottál át rajta, hogyan sikerült túlélni. Talán még abban sem leszel biztos, hogy valóban véget is ért-e. De egy dolog biztos. Amikor kijössz a viharból, már nem az a személy leszel, aki belement. Erről szól a vihar.”
Haruki Murakami

 

2. Felvetés

Ez az írás a 2020-as Kékszalag Vitorlásverseny indulásakor született a Balatonon, és ez inspirálta, hogy a vihar kezelésével foglalkozzunk. Bruce Tuckmannek a csapatok fejlődésének dinamikájáról szóló modellje sokak fejében ott rímel: forming, storming, norming, performing, adjourning (magyarul: alakulás, viharzás, normalizálódás, teljesítés, lezárulás. Fülbemászó módon emlékeztet arra, mi is történik együtt dolgozó közösségekben egy új helyzet kialakulásakor.

Mindegyik szakasznak megvan a maga jelentősége, de általában a legkritikusabb a viharzás fázisa. Ekkor indul el az igények, érdekek ütközése, egyesek dominálnak – gyakran akár szövetségeseket is szervezve maguknak -, mások visszahúzódóbbak. Megkérdőjeleződhetnek bizonyos célok, szerepek, folyamatok, kapcsolódások stb., nyíltan vagy burkoltan még a vezetőt is kikezdhetik. Mindeközben kialakul a csapat formális és informális hierarchiája, működési módja.

Néhány ötlet arra, hogy mit tehetek a csapat tagjaként – nem feltétlenül vezetőként – hogy felgyorsuljon a közösség érési folyamata?

• Az ismerkedés időszakában egy-egy tartalmasabb, erősebb téma felvetése lerövidítheti az alakulás fázisát, ami akár át is vezethet a viharzás fázisába, hiszen egy valódi témáról indít beszélgetést.

• Kihasználni az adódó alkalmakat, hogy jobban megismerjem a társaimat.

• Kezdeményezni, hogy minél több közös beszélgetésre kerüljön sor, ahol minden lényeges szereplő jelen van.

• Kiállni mindazon igényeimért, amelyek a személyes hatékonyságomhoz és jóllétemhez elengedhetetlenek, és határozottan jelezni, amikor nem tartják ezeket tiszteletben (különösen, amennyiben korábban már jeleztem azokat).

• Másokhoz érdeklődéssel fordulva, kérdésekkel feltárni álláspontjaikat és a mögöttes mozgatóikat, még akkor is, ha véleményük eltérő.

• Támogatni, kérdezni azokat, akik csendesek, visszahúzódók, illetve saját érdekeik képviseletében kevésbé erősek.

• Nem hagyni, hogy elsikkadjanak a nézetkülönbségek, hanem tisztázni azokat, akár a konfliktusos helyzet kényelmetlenségét is vállalva.

Persze mindezekre csak abban az esetben vagyok képes, amennyiben elkötelezettnek érzem magamat egy jobb és eredményesebb csapat kialakulásában. Ha ez a szándék hiányzik belőlem, lehetséges, hogy én leszek az, aki passzivitásommal vagy destruktív viselkedésemmel hátráltatom a csapat fejlődését, mert a viharzás szakaszát nem lehet megúszni. Ha mégis megpróbáljuk, lappangva továbbra is ott maradnak az elvarratlan szálak a mindennapjainkban.