A fájdalom és a szenvedés
Mai témánk a fájdalom és a szenvedés megkülönböztetése.
1. Idézet
„A fájdalom az élet része. A szenvedés választás kérdése.”
Tony Robbins
2. Felvetés
A testi fájdalom – mondjuk fáj a fejünk – valójában egy jelzés, hogy valami figyelmet igényel, és hogy változtatni szükséges: pihenni, nem enni valamit, elengedni dolgokat stb. Ugyanígy a mentális és lelki fájdalmaink is az agyunk jelzései arra, hogy valami fontos dologgal foglalkoznunk szükséges, és hogy ideje változtatnunk. Például csalódottak akkor leszünk, amikor a dolgok nem az elvárásainknak megfelelően alakulnak. Mondjuk szeretnénk, ha a munkahelyi előléptetési döntésnél értékelnék eredményeinket és lojalitásunkat, de a döntésben inkább politikai szempontok számítanak. Amikor a valóság és az elvárásaink eltérnek egymástól, két változtatási lehetőségünk van: 1) megváltoztatjuk az elvárásunkat (belátás, elfogadás, újratervezés, elengedés stb.), vagy 2) megváltoztatjuk a valóságot (kiállás, küzdelem, szembesítés stb.).
De az érzelmi kellemetlenséget, amit a fájdalom kapcsán érzünk, időnként inkább igyekszünk elnyomni, figyelmen kívül és magunk mögött hagyni. Máskor meg túl sok időt töltünk a fájdalmunk forrására összpontosítva, ami negatívvá, panaszkodóvá tesz minket. Sajnos ezek a reakciók egyike sem szünteti meg a fájdalmat, és idővel szenvedést okoz. A fájdalom az, ami velünk történik, a szenvedés az, amit ezzel a fájdalommal teszünk.
Szenvedés akkor lesz a fájdalomból, amikor kilátástalannak éljük meg a helyzetet, azaz a fent leírt egyik változtatási módot sem tudjuk vagy akarjuk választani. Az így keletkező tehetetlenség élmény, hogy nem tudjuk feloldani a valóság és az elvárásunk közötti feszültéget, okozza a szenvedést. Ezért választás kérdése az idézet szerint a szenvedés, mert hosszan magunkat tartjuk az által a fájdalomban, hogy nem lépünk, helyette lemondunk a saját hatókörünkben megvalósítható változtatásról.
A fájdalom elkerülhetetlen része életünknek, a fejlődéssel együtt jár. A hernyó bábjának szét kell repednie ahhoz, hogy a pillangó szárnyalhasson. A régi struktúra lebontása szükséges, ami fájdalmas. Ami segít megelőzni, hogy a fájdalomból szenvedés legyen, az egyrészt a hit (annak tudása és tapasztalása), hogy mindez értünk történik, a fejlődésünket szolgálja. Másrészt sokat segít az önszeretet, önelfogadás, aminek révén empatikusan – önsajnálat vagy éppen tagadás nélkül – tudunk esendőségünkhöz viszonyulni, és ezzel belső támogató környezetet teremteni a szükséges átalakuláshoz.
