Saját szerepünk feltárása
Ma egy problémás helyzetben játszott szerepünk feltárásáról írunk.
1. Idézet
„Az a probléma, ahogyan probléma.”
Fritz Perls
2. Felvetés
Korábban itt már írtunk arról, hogy helyzetek azáltal válnak problémává, ahogy azokat látjuk, ahogyan gondolkodunk róluk, és ez vezet aztán negatív érzelmeinkhez. Lényegében nem a valóságot érzékeljük, hanem aminek azt belső szűrőink láttatni engedik. Ez tesz különbséget nehézség és probléma között. Nehézség egy megoldandó helyzet, aminek kapcsán döntenünk és/vagy lépnünk szükséges. Problémává, elakadássá rendszerint olyankor válik, amikor valamilyen belső – rendszerint korábban programozott – megélésünk torzítja a valóság észlelését. Amikor tehetetlennek érezzük magunkat, akkor már megoldhatatlan problémaként tekintünk a helyzetre. Pedig minden helyzetben létezik előre vivő megoldás, csak érintettségünk miatt nem vagyunk képesek meglátni. Hajlamosak vagyunk ilyenkor a külső tényezőkre, például egy másik személyre fogni ellehetetlenedett helyzetünket.
Hogyan oldhatnám meg bármilyen problémámat, elakadásomat, ha nem veszek tudomást arról, én magam hogyan járulok hozzá passzívan (az észlelésem által) és/vagy aktívan (az erre adott cselekvésem révén). Az idézet éppen arra utal, hogy a probléma megoldásához elsősorban nem a külső helyzet megértése a kulcs, hanem hogy hol akadt el bennem. A megoldáshoz szükségem van arra, hogy kilépjek gondolkodási sémáimból és egy magasabb szemszögből nézzek rá a helyzetre, benne magamra. A korábbi megoldáskísérletekre adott reflexióm alapján képes vagyok változtatni a saját működésemen a rutinok, reakciók, szokások, hiedelmek, értékek, elvárások tudatosítása által. Ez az önismeret útja.
Miért lényeges mindez? Ma sokféle, ajánlás, forrás sugallja, hogy „légy megoldás-orientált”. Nehézségek kezelésére ez praktikus út. Ugyanakkor hogyan találom meg a megoldást egy problémára, ha nem látok rá, mit teszek én hozzá. Olyan ez, mintha egy Bukarest térképpel szeretnénk eligazodni Budapesten. Ezt a kereső megközelítést képviseli a szupervízió, ahol a szó eredeti jelentése rálátás. Nem probléma fókuszt képvisel, hanem megértés-központúságot.
Bármilyen problémának érzékelt helyzetben sokat segít, ha első lépésként saját magam viszonyulását tárom fel olyan kérdések segítségével, mint:
-
Mit gondoltam, éreztem, mondtam, tettem?
-
Mi volt a valós szándékom?
-
Milyen szükségletemet fejeztem ki az adott módon?