Mai üzenetünk a halálhoz való viszonyulásunkról is, de leginkább az életről szól.

1. Idézet

„A halállal való szembesülés szorongást szül, ugyanakkor magában hordozza egy jóval intenzívebb, tartalmasabb élet lehetőségét is.”

Irvin D. Yalom

2. Felvetés

Az elmúlt napokban sokat gondoltunk halottjainkra. A hosszú hétvégén a gyertyák, a virágok, a temetői rítusok megállást és befelé fordulást kínáltak fel nekünk. Lehetőség ez arra, hogy emlékezzünk azokra, akik már nincsenek közöttünk, felidézve életünk régi, kedves vagy másként fontos emlékeit.

Az ünnepekhez való elmélyüléshez Irvin D. Yalom Szemben a nappal című könyvét lapozgattam ismét. Amit finom gondolatai bennem felébresztenek… Mások halála saját halandóságunkra is figyelmeztet. A halandóságunk pedig mindig is úgy keretezi életünket, hogy közben figyelmeztet, gazdálkodni kell az időnkkel, és dönteni, választani, változtatni érdemes a fontos dolgainkban. Létünk korlátossága így felelősséget tesz ránk, és segít elköteleződni, hogy valóban teljes életet éljünk.

Gondolatai közül számomra a továbbgyűrűzés elve adja talán a legmeghatározóbb feloldozást az elmúlás témájában. E szerint mindannyian különösebb szándék nélkül, akár tudattalanul is képesek vagyunk, a vízbe dobott kavics hatására a vízfelszínen kialakuló apró hullámokhoz hasonlóan, koncentrikus körökként tovaterjedő nyomot hagyni magunk után, ami – akár nemzedékeken át – befolyásolhatja mások életét. Így hatunk a körülöttünk levőkre, és rajtuk keresztül másokra, akár számunkra ismeretlenekre is.

Ilyen az én kapcsolatom apai nagyapámmal, Bognár Gyulával, akivel soha nem találkozhattam, jóval születésem előtt meghalt. Csak néhány „beszélgetős vacsora” alkalmával, gyerekként, apámtól hallott – legtöbbször ilyenkor az asztal körül ülve fokhagymás pirítóst ettünk teával – szinte azonos mondatokból összeálló, visszatérően ismételt történeteken keresztül rajzolódik ki alakja. Hogy mi jellemzi őt számomra? Egy mondatban: tisztesség, becsület, konok következetességgel tartva. Ennyit üzent életével, és majdnem száz évvel később nap mint nap jelen van számomra. Ezáltal, belső dialógusaimon keresztül szinte többet találkozom vele, mint a barátaimmal.

3. Kérdés

Vajon megváltoztatnád-e, ha ugyanazt az életet kellene leélned újra és újra, az örökkévalóságon át?

(Friedrich Nietzsche: Így szólott Zarathustra)

Ma a kitartásról írunk.

1. Idézet

„Mindig lehetetlennek tűnik, amíg nincs kész.”
Nelson Mandela

2. Felvetés

A kitartás jelentőségéről kevesebbet hallunk mostanában. Agilitás, frissesség, kreativitás, lendület, jó kommunikáció, proaktivitás és hasonló jellemzők gyakran olvashatók az álláspályázatok elvárásai között, a stabil, kitartó, következetes és hasonló kifejezések ugyanakkor mintha kiveszőben lennének. Elbillenni látszik az elvárt készségek mérlege a látványos, gyors sikerek irányába, és a tartós erőfeszítés eredményei mintha kevesebbet számítanának. Talán van ebben valami, ami a régi világunkból az új világunkba való átmenetről is szól, és ez mindig is így volt. Csak nehogy a végén az legyen, hogy minden, ami látható módon küzdelem, fáradozás és elmélyülés árán jön létre, az másodlagos, kerülendő, ciki. Legalább ne kelljen rejtegetni azt, hogy a teljesítmény mögött igenis sokszor a kemény kitartás is ott van.

Nézem a LinkedIn posztok áradó sokaságát: csupa eredményes, sikeres, díjazott kolléga. Minden sikertelen kezdeményezés, kirúgás és bénázás csak palástolva jelenik meg – konkrétan nem is jelenik meg – mert át van konvertálva sikerré, győzelemmé és diadallá. A felszín csillogása elfedi azt, ami a háttérben igazán történik. Mennyire hiteles ez, ki hiszi ezt el?

Az világos, hogy a vonzó, jól kitűzött cél szükséges, hogy jó irányba haladjunk, a belső ambíció, a személyes miérted energiát teremt az elinduláshoz, és aztán minden lépést meg kell lépni akkor is, amikor nehéz, fáj és a környezet is elbizonytalanító. Ehhez kell a kitartás.

Szerencsés vagyok, mert sokféle adottságot kaptam, amelyek az eredményességet segítik, ezek közül a kitartásomért különösen hálás vagyok. E nélkül nem született volna meg a mai üzenet sem, hiszen nagyon messziről jövök én is a szövegírás útján – magyartanárnőm, Vera néni tudna erről beszélni, ha még köztünk lenne…

3. Kérdés

Te mit köszönhetsz a kitartásodnak?