Kiállni egymásért
Mai írásunk az egymásért való kiállásról szól, és most elsősorban e téma szervezeti vonatkozásával foglalkozunk.
1. Idézet
„Az erős emberek kiállnak magukért. A még erősebbek kiállnak másokért.”
Chris Gardner
2. Felvetés
A munkahelyi csapatok együttműködése és összetartása kulcsfontosságú a kiemelkedő teljesítmények elérésében. Sok cég tesz is azért, hogy csapatépítő programokkal bekapcsolják a kilógókat és erősítsék az összetartást. Ilyenkor a legtöbb outdoor gyakorlat során azt élhetik meg a résztvevők, hogy a csoport számára kiadott feladat megvalósításában mennyire egymástól függenek. Hogy mindenkire figyelni kell, és senki sem maradjon hátra.
Aztán jön a hétfő, és mindenki visszatér a munkába. Már nem játékos, modellezett helyzetekkel van dolguk, hanem a napi feladatokkal, megoldandó nehézségekkel, társterületi egyeztetésekkel. Legtöbben a feléjük támasztott elvárásoknak próbálnak megfelelni, és mindaz, ami körülöttük történik, csak háttérzaj. És egyszer csak azt lehet hallani, hogy a vezető az egész csapat munkája kapcsán valami olyat kér számon egy kollégán, ami valahogy nem fair. Noha csak egy kollégát érint a számonkérés, a legtöbben érintve érzik magukat, mégis elhatárolódnak a konfliktustól, inkább meg sem hallják (erre való a fülhallgató, hogy azt halljuk meg, amit akarunk). És sajnos – mi úgy tapasztaljuk – egyre inkább így van ez, egyre kevésbé állunk ki egymásért. Pedig a hagyományos csapatszellemnek egy alapkövetelménye volt ez még nem is olyan régen. Nemo resideo – szólt a jelszó a római hadseregben. No one left behind – halljuk az amerikai háborús filmekben.
Vezetőként ilyenkor lényegében próbára teszed az összetartást. Ha valóban igazságtalanul léptél fel egy beosztottaddal szemben, örülhetsz, ha lesz, aki szembeszáll veled, kiáll és elmondja a véleményét. Ha vannak ilyen emberek a csapatodban, van remény. Erősítsd őket, támogasd kibontakozásukat. Talán ott lehetnek köztük a jövő vezetői.
