Az úton levésről

Mai témánk arról szól, hogy mit adhat számunkra, ha úton levőnek tartjuk magunkat.

Mielőtt belevágunk ebbe a témába, fontos jeleznünk, hogy magunk is elbizonytalanodtunk egy pillanatra, miként alakítsuk sorozatunkat ebben a vészterhes időszakban. Elgondolkoztunk, hogyan tudjuk leginkább úgy formálni, hogy az támasz lehessen az olvasóinknak. Végül úgy döntöttünk, hogy folytatjuk írásainkat, és ahol lehet, a jelen helyzethez igazítjuk.

1. Idézet

Az emberre néha azon az úton várnak a legnagyobb csodák, amelyre nem önszántából lép.

Andrej Tarkovszkij: Sztalker című filmje

2. Felvetés

Az elindulások és megérkezések közötti úton levés érzékenysége – akár konkrétan, akár képletesen értve az utazást – egy más állapot. Ilyenkor gyakran újszerű értelmezések születnek meg bennem. Ahogy haladok, és közben néha megállok szemlélődni, megfigyelek egy képet, egy helyzetet, egy jelenséget úgy, ahogy azt még nem tapasztaltam meg. Felszínre bukkan bennem a gondolatok, emlékek, érzések, vágyak egyvelege. Hagyom, hogy hasson rám mindez. Amint elengedem a tudatos gondolkodást, a megjelenő reflexió valami újszerű értelmezést teremt bennem, és ez rávetül saját helyzetemre, valóságomra, életemre. Így segít hozzá meglátni saját történéseim aktuális jelentését. Az út közben megjelenő mintázat egy-egy lehetőség arra, hogy mélyebben megértsem önmagam.

 

3. Kérdés

Miként teremtesz időt önmagad számára úgy, hogy ne csak a céljaid, ne csak a feladataid irányítsanak?

Trackback from your site.

Copyright © 2013 - 2020 Önazonos Vezető