Az utódlás

A mai témánk a szervezeten belüli utódlásról szól.

1. Idézet

„Egy vezető érdemeinek tartósságát az utódlása mutatja meg.”

John C. Maxwell

 

2. Felvetés

A vezető saját perspektívája

Az utód kinevelése a vezetői felelősségvállalás egyik fontos eleme, ami biztosítja a szervezeti működés folyamatosságát akkor is, amikor én már nem ott folytatom munkámat. Biztosítom, hogy továbbra is fennmaradhasson mindaz az értékteremtési folyamat, amit irányítottam, és az ebben szereplők is biztonságban tudhassák magukat. Ezáltal minden mehet tovább a maga útján akkor is, amikor én már kiváltam a rendszerből.

És még egy szempont: az utódom kinevelése által megalapozom, hogy magam is tovább, illetve magasabb szintre léphessek.

Az utód perspektívája

Amint azt sokféle kutatásból megérthettük, a munkatársak meghatározó motivátora a felelősség vállalás és a távlati továbblépés lehetősége, tehát a nagyobb teher viselésének igénye. Amennyiben nem élek ezekkel, nem használom ki a kollégáimban meglévő energiákat, így egyszerűen kevesebbet teljesítenek, mint amire képesek. Ráadásul nem élik meg a kiteljesedés élményét, nem fejlődnek a bennük jelenlévő tehetségeket kibontakoztatva, és ennek eredményeként, nem élik meg a munkaörömük magasabb fokát.

A szervezet perspektívája

A szervezetek, a cégek versenyhelyzetben sokszor csúcsra járatva működnek, az állandó változások folyamatosan lekötik a menedzsment erejét. Ez a többfrontos küzdelem arra készteti őket, hogy stabilitást teremtsenek ott, ahol ez a saját hatókörükbe tartozik. Legalább a „hátország” legyen viszonylag stabil, legalább a belső működés legyen kiszámítható. A szervezetek sokat köszönhetnek azoknak a vezetőknek, akik gondoskodnak saját utódaikról, még ha a végső kiválasztás döntése általában a felettesek kezében is marad.