Az életfázisok

Ma a viselkedésünket alapvetően befolyásoló kompetenciáink kialakulási folyamatáról lesz szó.

1. Idézet

“Minél jobban ismered magad, annál türelmesebb vagy azzal kapcsolatban, amilyennek másokat látsz.”

Erik Erikson

 

2. Felvetés

Több dolog miatt szeretem Erik Erikson személyiségfejlődési modelljét.

• Végigkíséri az egész életet a születéstől a halálig, ezáltal azt megerősíti, hogy minden életszakasz lehetőséget kínál a fejlődésre.

• Segít megérteni karakterem formálódásának múltbeli eseményeit, ami erősítheti a valódi önelfogadásomat.

• Keretet ad ahhoz, hogy a környezetemben élő családtagok, barátok, ügyfelek életének alakulását jobban megértsem.

Ez a fejlődéselmélet az életet úgy fogja fel, mint önmagunk alakulásának és keresésének állandó terepét. Minden életkornak megvan a saját, jól azonosítható krízistémája, és attól függően, hogy milyen megoldást, választ találunk rá, vagy megjelenik a „kompetenciaérzés” az adott témával kapcsolatban, vagy annak hiányérzetét visszük tovább magunkkal.

Erikson 8 krízishelyzetet azonosított, és ezek 8 fejlődési szakaszt kínálnak az önmagunkhoz és a környezetükhöz való viszonyulásban:

• 0-2 év csecsemőkor: a szülői, gondozói viselkedés kiszámíthatóságától függően – bizalom, illetve bizalmatlanság

• 2-3 éves kor, kisgyermekkor: a környezet türelmétől függően – autonómia, illetve kételkedés

• 3-5 éves kor, óvodáskor: a mozgás szabadságától függően – kezdeményezés, illetve bűntudat

• 6-11 éves kor, kisiskoláskor: az iskolai teljesítmény függvényében – teljesítés, illetve kisebbrendűség érzése

• 12-20 éves kor serdülőkor: saját értékeinek azonosítása alapján – megtalált szerep, illetve zavaros énkép

• 20-40 éves kor, fiatal felnőttkor: az érzelmi kapcsolódás létrejötte szerint beilleszkedés, illetve elszigetelődés

• 40-60 éves kor, felnőttkor: a kiteljesedés mértékétől függően továbblépés, illetve stagnálás

• 60 éves kor után, időskor: kiértékelés függvényében énintegritás vagy kétségbeesés

Életünk egy állandó tanulópálya. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy milyen korábbi életszakaszok, hogyan alakítottak alapállásunkon. (Az egyes fázisok részleteiről itt lehet olvasni magyarul illetve angolul.)

Miért fontos ez számunkra akkor, amikor a krízistémák többségén túljutottunk?

Ahhoz, hogy életünk végén megelégedetten és boldogan tudjunk visszatekinteni, fontos az önismeret és az önmagunk elfogadása, tehát hogy tudom, milyen vagyok, és mindezzel megbékélek. A gyengeségeink feltárása és megértése egy ígéretes út mindehhez.