Mai témánk a saját céljaid kialakításáról szól.

1. Idézet

“In preparing for battle I have always found that plans are useless, but planning is indispensable.”

Készülve egy csatára mindig úgy gondoltam, hogy a tervek haszontalanok, de a tervezés elengedhetetlen.

 Dwight D. Eisenhower

2. Felvetés

Több mint 20 éve kaptam Mads barátomtól Stephen R. Covey azóta ma már közismertté vált könyvét “A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása”-t. A 7 közül számomra a legerősebb szokás “Begin with the End in Mind” volt, aminek lényege az, hogy gondolatban a vágyott végkifejlet felől közelítsünk minden tevékenységünkhöz, és lényegében az életünkhöz. Tehát, hogy elsőként azt gondoljuk át, hova szeretnénk eljutni, és ezt tekintsük át minden életszerepünkre vonatkozóan: szülőként, gyerekként, társként, barátként, munkatársként, vagy bármi más kapcsolódásban. Érdemes mindezt évente aktualizálni, hogy aztán heti, havi gyakorisággal ránézve mindennapi tetteinket is mérlegeljük ezek szerint.

Az életüket spontán, ösztönös módon élők számára persze ez túlságosan csinált, mesterséges, kocka. Akik mégis fontosnak tartják, hogy a mindennapok rutinja ne írja felül azt, ami igazán fontos számukra, azoknak egy kitűnő eszköz lehet ez.

3. Kérdés

Az idei bizonyára egy sajátos év számodra is. Miben változtatja, vagy éppen erősíti meg ez a helyzet korábbi prioritásaidat?

Mai témánk a csapattagok motiválásáról szól.

1. Idézet

„Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.”

Antoine de Saint-Exupéry

2. Felvetés

Egy korábbi 3 az 1-ben levelünkben írtunk arról, hogy valódi és tartós munkatársi elkötelezettség a szervezeti célok iránt úgy alakítható ki, ha mindez összhangba kerül a munkatársak személyes miértjével, azaz amikor a munkavégzés, szakmai fejlődés és karrier összecseng mindazzal, amit a munkatársak értékelnek, és ami értelmet és célt ad életüknek.

Az idézet alapján a vezetői szerep egyik fő fókusza a munkatársak támogatása önazonosságuk folyamatos erősítésében, azaz hogy az általában időleges hatású külső motiválás helyett összekapcsolódhassanak belső motivációjukkal, felfedezhessék személyes mozgatórugóikat és így elkötelezetten és elégedetten teljesíthessenek a saját és a szervezeti célokat egyaránt követve. Ez  a szempont különösen aktuális ebben a sajátos, turbulens időszakban, amikor sokaknak adódik lehetőségük és talán késztetésük is elgondolkodni jelen élethelyzetükről és az átalakuló gazdasági, társadalmi környezetben betöltendő új szerepükről.

3. Kérdés

Hogyan támogatod munkatársaid önazonosságának erősítését?

Mai témánk az időddel való gazdálkodásról szól.

1. Idézet

“Yesterday is gone. Tomorrow has not yet come. We have only today. Let us begin.”

A tegnap elmúlt. A holnap még nem jött el. Csak a ma van nekünk. Kezdjünk bele!

Agnes Gonxha Bojaxhiu – Teréz anya

2. Felvetés

Hatékonyság

Az időgazdálkodásról legtöbbünknek elsőre az jut eszébe, hogy hogyan lehet hatékonyan szervezni önmagunkat a fontosság / sürgősség dimenziók mentén, amit aztán mai világukban gyakran elsodor a sürgősség mindenhatósága.

Hatásosság

Ugyanakkor az igazi időgazdálkodás a hatékonyságon túl egy másik szempontra, a HATÁSOSSÁGRA is épít. Ennek lényege, hogy tudom, teljes személyiségemből, lényemből adódóan mi a dolgom, mit szeretnék létrehozni. A hatásosság azon múlik, hogy elég alaposan átgondoltam-e saját céljaimat. Ha nem, és ezáltal rossz irányba megy a csónakom, akármilyen hevesen lapátolok, nem jutok el oda, ahova eredeti szándékom szerint indultam.

3. Kérdés

Az idővel kapcsolatban mire lenne érdemes több figyelmet fordítanod: a hatékonyságra vagy a hatásosságra?

Mai témánk arról szól, hogy mit adhat számunkra, ha úton levőnek tartjuk magunkat.

Mielőtt belevágunk ebbe a témába, fontos jeleznünk, hogy magunk is elbizonytalanodtunk egy pillanatra, miként alakítsuk sorozatunkat ebben a vészterhes időszakban. Elgondolkoztunk, hogyan tudjuk leginkább úgy formálni, hogy az támasz lehessen az olvasóinknak. Végül úgy döntöttünk, hogy folytatjuk írásainkat, és ahol lehet, a jelen helyzethez igazítjuk.

1. Idézet

“Az emberre néha azon az úton várnak a legnagyobb csodák, amelyre nem önszántából lép.”

Andrej Tarkovszkij: Sztalker című filmje

2. Felvetés

Az elindulások és megérkezések közötti úton levés érzékenysége – akár konkrétan, akár képletesen értve az utazást – egy más állapot. Ilyenkor gyakran újszerű értelmezések születnek meg bennem. Ahogy haladok, és közben néha megállok szemlélődni, megfigyelek egy képet, egy helyzetet, egy jelenséget úgy, ahogy azt még nem tapasztaltam meg. Felszínre bukkan bennem a gondolatok, emlékek, érzések, vágyak egyvelege. Hagyom, hogy hasson rám mindez. Amint elengedem a tudatos gondolkodást, a megjelenő reflexió valami újszerű értelmezést teremt bennem, és ez rávetül saját helyzetemre, valóságomra, életemre. Így segít hozzá meglátni saját történéseim aktuális jelentését. Az út közben megjelenő mintázat egy-egy lehetőség arra, hogy mélyebben megértsem önmagam.

3. Kérdés

Miként teremtesz időt önmagad számára úgy, hogy ne csak a céljaid, ne csak a feladataid irányítsanak?

Mai témánk arról szól, hogyan hasonlatos a kétfedelű bőröndhöz a mindennapi kommunikációnk, amiben olyan tartalmakat is szállítunk mások számára, amiről talán egyikünknek sincs tudomása.

1. Idézet

“The most important thing in communication is hearing what isn’t said.”
A legfontosabb a kommunikációban az, hogy meghalljuk a kimondatlant.

Peter Drucker

2. Felvetés

Ahogy azt Paul Watzlawick alaptéziséből megértettem, másokkal való kommunikációm mindig két szinten zajlik. Az egyik szint maga a tartalom, amiről éppen szó van. Munkában ez legtöbbször célokról, feladatokról, folyamatról, erőforrásokról, feltételekről és hasonló dolgokról szól. Ugyanakkor állandóan jelen van a másik szint is, ami a másik féllel való kapcsolatomról szól, arról, hogy hogyan vagyunk egymással. Ennek legtöbbször nem is vagyok tudatában, és többnyire kimondatlan formában jelenik meg, a viselkedésemmel, a gesztusaimmal, a viszonyulásommal, vagy akár a hallgatásaimmal. Noha kimondatlan, mégis lappangó módon meghatározó szerepe van kommunikációm hatékonyságában.

Amikor azt tapasztalom, hogy a beszélgetéseinkkor valakivel visszatérően vitát, konfliktust élek meg, jó, ha kicsit hátrébb tudok lépni és megvizsgálom, hogy mi is van itt, kettőnk között. Gyanítható, hogy nem csak a tartalomról vitázunk egymással. Az ilyen kapcsolat ciklikusan alakul, amihez mindkét fél hozzájárul a maga módján. Ezek rendezését sokszor magam is halogatom, hiszen nehéz ezekről beszélni. Mégis, a hatékony kommunikáció érdekében jó, ha elsőként a kapcsolatunk tisztázására törekszünk. Másként fogalmazva, először hozzunk létre valódi kapcsolatot ott, az adott helyzetben, és csak ez után fogjunk bele fontos témák átbeszélésébe.

3. Kérdés

Lehet, hogy a fentiek olvasása közben eszedbe jutott valaki, akivel számodra nehéz a kommunikáció.

Mi minden akadályozhat benneteket egymás jobb megértésében?