A szuperérzékenységről

Ma egy kevésbé ismert emberi adottságról, a szuperérzékenységről írunk.

 

1. Idézet

„Néha azt hiszem, szükségem van egy tartalék szívre, hogy mindazt átérezzem, amit érzek.”

Sanober Khan

2. Felvetés

A legtöbb ember még csak nem is hallott a szuperérzékenység fogalmáról, pedig kb. minden ötödik ember ezzel az adottsággal éli életét. Ők azok, akiket a környezetük sokszor a „túlérzékeny”, „mimóza”, „mindent a szívére vesz” és hasonló megjegyzésekkel illet, pedig csak arról van szó, hogy az érintett személyek a többségnél érzékenyebben reagálnak a külső ingerekre, gyakran mások hangulatát, érzelmeit is intenzívebben érzik. Mivel sokkal finomabb szűrőn keresztül érzékelik a világot, érzékeik hamar túltelítődnek, amitől könnyebben kimerülnek. A szuperérzékenység tehát nem betegség, vagy ideggyengeség, hátterében genetikusan kódolt eltérő agyi ingerfeldolgozási mód áll.

Ennél fogva a szuperérzékeny embereket az átlagosnál magasabb empátia, kreativitás és intuíció jellemzi. Mindeközben többségük folyamatosan küzd a „valami baj van velem” megélésével. A másság érzése abból táplálkozik, hogy nehezebben tudják elviselni a többség számára megszokott életstílust; például a zsúfoltságot, tömeget, a hangzavart, tolakodó reklámokat. Rendszeresen kapnak „ne légy már olyan érzékeny” üzenetet, ami nehezíti az önelfogadást és a beérkező ingerek és az intenzív érzelmek hatékony kezelését. A számukra idegen elvárások miatt gyakrabban élnek meg kudarcélményt és azt tanulják meg, hogy az érzékenységüket szégyellni kell, lehetőleg elrejteni a külvilág elől.

Ha a többség farmerból, a szuperérzékenyek selyemből vannak. Egyik sem jó, vagy rossz, ugyanakkor nagyon más minőségek. A farmer kevésbé kopik, jól bírja a gyűrődést. A selyem ezzel szemben könnyen feslik, érzékeny minden súrlódásra. Magam is sokszor küzdöttem a bizonytalanság, önmegkérdőjelezés, a túlzott érzékenység súlyával, amíg egy nap azonosítottam szuperérzékenységemet és perspektívát váltottam. Megértettem a nehézségeim okát, egyben megláttam a benne rejlő erőmet.

Kutatások 15-20%-ra teszik a szuperérzékenyek arányát a társadalomban. Mintegy 100 másik állatfajnál is megfigyeltek hasonló arányban szuperérzékeny egyedeket, ezáltal egyértelművé vált, hogy a jelenségnek fontos szerepe van a fajok evolúciójában. A férfiak és nők egyenlő arányban szuperérzékenyek, bár a férfiaknál, mint esetemben, ez kevésbé illik bele a kulturális elvárásokba. Noha a szuperérzékeny emberek általában visszahúzódóak, 30 százalékuk extrovertált. Olyan közismert emberek is tartoznak ebbe a klubba, mint Carl Jung, Pablo Picasso, Diana hercegnő, Nicole Kidman, Steven Spielberg, Alanis Morisette, vagy Albert Einstein.

Szuperérzékeny emberként sokkal tudatosabban szükséges odafigyelnem az energiaállapotomra, mivel szivacsként szívom be a környezeti hatásokat. Úgy szervezem az életemet, hogy időt és teret teremtsek a megannyi inger okozta túltelítődés kipihenésére. A tartalmas és támogató emberi kapcsolatok sokat segítenek. Odafigyelek az életmódomra: kerülöm az időnyomást, a kávét, az alkoholt, sokat tartózkodom a természetben, rendszeresen és egészségesen táplálkozom és figyelek az alvásomra. Kerülöm a felesleges stresszt, például nem nézek erőszakos filmeket.

Mai témaválasztásunkkal arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, mennyire nem mindegy, miként bánunk a mássággal. Soha nem tudhatjuk, mi az, amiről a másik tehet, és mi az, amit teherként cipel az életében, miközben értékes lehetőségek rejlenek benne. Akár vezetőként, akár szülőként nagy alkotóerőket vagyunk képesek megmozdítani, amikor előcsalogatjuk a nehezen viselt különbözőség mögött fellelhető értékeket.

3. Kérdés

Magadra ismersz? Esetleg valaki másra? Mi kaphat így új színezetet a magaddal vagy vele való kapcsolatodban?