A reflexió

A mai témánk a reflexióban rejlő értékről szól.

1. Idézet

„A régi hosszú unalmas délutánok ahhoz kellettek, ami tulajdonképpen az ember élete. Hogy végiggondolhasd, hogy is volt, ami volt. Hogy elrakd magadnak, ami történt veled és körülötted, amit tapasztaltál vagy csináltál. ….Újra és ismételten újra és újra kell végigmenned a dolgokon, nem is annyira az eszeddel, hogy mi is volt, ami volt, hanem az érzéseddel, hogy milyen volt, hogyan volt? ….Ehhez azonban, hogy mi is volt, egy szusszanásnyi nyugalom kell. Mindenesetre, hogy kívülről nézhesd.”

Ottlik Géza

 

2. Felvetés

A reflektálás nem szimpla gondolkodás, hanem egy szinte céltalan kutakodás, gyűjtögetése annak, hogy mi történt meg, mit tapasztaltam ebből, milyen érzések, vágyak, szándékok jelentek meg bennem, és hogy ez mit is jelent számomra. Önmagamban keresgélem, hogy mi is van itt most, vagy mi is volt ott akkor, illetve, hogy hogyan.

A helyzetek érzelmi emlékként pontos lenyomatokat hagynak a lelkünkben. Ezek az emlékek később is könnyen felidézhetők – a részletek talán elvesznek, de az érzelmi lényeg megragad bennünk. Az ilyen emlékek összessége alkotja a bennünk felhalmozódó tapasztalatot. Ez történik, amikor egy üzleti találkozó után hazafelé a helyzetet visszaidézve újra és újra átélem, és így megfigyelhetem, mi történt, mit tettem, mit nem, miként hatottak rám a dolgok…

Miért fontos ez számomra vezetőként? A munkatársaimtól, illetve környezetemben másoktól kapott visszajelzések megbízhatósága korlátozott, hiszen az általam képviselt erő, hatalom sokakat óvatossá tesz. Az őszinte visszacsatolás hiányában könnyen alakulhat ki bennem torzult énkép.

Ugyanakkor átélt helyzeteimben legtöbbször túl gyorsan történnek meg a dolgok, mondataim, reakcióim sokszor automatikusak, így képtelen vagyok arra, hogy a helyzetre kívülről is rálássak. A kialakult munkahelyi szituációk, a találkozóim és interakcióim érzelmi lenyomatai, mint exponált filmkockák ott raktározódnak bennem. Önreflexióval előhívom és magamban fixálom ezeket – hogy  maradjunk a hagyományos fotótechnikai kifejezéseknél -, ott lesznek velem mindennapi eszköztáramban ezek a képek, ezáltal tudatosabban reagálhatok az új helyzetekre. Az előhívatlan, feldolgozatlan élmények, legfeljebb ösztönösen terelnek ki tudja mi felé.

3. Kérdés

Melyik napszakban teremthetsz magadnak olyan luxusidőt, amit az elmúlt nap tapasztalatainak feldolgozására fordíthatsz?