A mindennapi kommunikációnk

Mai témánk arról szól, hogyan hasonlatos a kétfedelű bőröndhöz a mindennapi kommunikációnk, amiben olyan tartalmakat is szállítunk mások számára, amiről talán egyikünknek sincs tudomása.

1. Idézet

“The most important thing in communication is hearing what isn’t said.”
A legfontosabb a kommunikációban az, hogy meghalljuk a kimondatlant.

Peter Drucker

2. Felvetés

Ahogy azt Paul Watzlawick alaptéziséből megértettem, másokkal való kommunikációm mindig két szinten zajlik. Az egyik szint maga a tartalom, amiről éppen szó van. Munkában ez legtöbbször célokról, feladatokról, folyamatról, erőforrásokról, feltételekről és hasonló dolgokról szól. Ugyanakkor állandóan jelen van a másik szint is, ami a másik féllel való kapcsolatomról szól, arról, hogy hogyan vagyunk egymással. Ennek legtöbbször nem is vagyok tudatában, és többnyire kimondatlan formában jelenik meg, a viselkedésemmel, a gesztusaimmal, a viszonyulásommal, vagy akár a hallgatásaimmal. Noha kimondatlan, mégis lappangó módon meghatározó szerepe van kommunikációm hatékonyságában.

Amikor azt tapasztalom, hogy a beszélgetéseinkkor valakivel visszatérően vitát, konfliktust élek meg, jó, ha kicsit hátrébb tudok lépni és megvizsgálom, hogy mi is van itt, kettőnk között. Gyanítható, hogy nem csak a tartalomról vitázunk egymással. Az ilyen kapcsolat ciklikusan alakul, amihez mindkét fél hozzájárul a maga módján. Ezek rendezését sokszor magam is halogatom, hiszen nehéz ezekről beszélni. Mégis, a hatékony kommunikáció érdekében jó, ha elsőként a kapcsolatunk tisztázására törekszünk. Másként fogalmazva, először hozzunk létre valódi kapcsolatot ott, az adott helyzetben, és csak ez után fogjunk bele fontos témák átbeszélésébe.

 

3. Kérdés

Lehet, hogy a fentiek olvasása közben eszedbe jutott valaki, akivel számodra nehéz a kommunikáció.

Mi minden akadályozhat benneteket egymás jobb megértésében?