A lojalitás

Mai írásunk a hűségről, a lojalitásról, a régi és új közötti választásról szól.

 

1. Idézet

„A jó élet titka a megfelelő hűség, és annak helyes értékskálán való kezelése.”

Norman Thomas

2. Felvetés

A hűség, a lojalitás a korábbi időkben általánosan elfogadott társadalmi értéknek számított, azonban változóban van ez. A kapcsolatok, kötődések fenntartása egyre inkább fejben dől el, és a rövid-, középtávú érdekeken múlik a magánéletben és a munkában egyaránt. Ma mások szemében könnyen válnak lúzerré azok, akik nem képesek kellően saját érdekeik érvényesítésre, azok, akik a régimódi érzelmi kötődésükkel ragaszkodnak stílushoz, szokásokhoz, kapcsolatokhoz, munkahelyhez, szakmához, társhoz és másokhoz.

Próbálom tanulni ezt az új világot. Egyrészt visszatart a régről magammal hozott viszonyulás, ami a kitartó hűség mellé állít. Másrészt viszont megtapasztalom, miként teremtődik néha újabb energia bennem, amint elengedem a régit.

Azt is érzékelem, hogy amíg nincs lezárva a korábbi fázis, addig nem tudok igazán elköteleződni az új mellett, addig nem indul el az újabb. Viszont, ha túl korán váltok, bennem maradhat egy rossz érzés döntésem tisztaságával kapcsolatban.

Igyekszem tudatában lenni annak is, hogy a lojalitás csak egy a meghatározó értékek közül, melyeket próbálok követni, és próbálom kellő mértékkel kezelni ezt más számomra fontos elvekhez viszonyítva.

Egyes helyzetekben így billegek a régi és új között. Máskor meg tudom, hogy nincs alku, az van, amire korábban már igent mondtam.

3. Kérdés

Melyik kapcsolódásodat érdemes most a megtartás és elengedés mérlegére tenni?