A korlátozó hiedelmekről

Mai témánk a korlátozó hiedelmekről szól.

1. Idézet

„A világ, amit teremtettünk, a gondolkodásunk eredménye és nem lehet megváltoztatni a gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”

(Albert Einstein)

 

2. Felvetés

A történések önmagukban semlegesek, egyszerűen csak vannak. Mi ruházzuk fel őket jelentéssel annak függvényében, hogy milyen a beállítódásunk. Egy felmerülő helyzetet egyikünk reménytelen problémának lát, míg másikunk bizonyítási lehetőségnek. Minden bizonnyal eltérő korábbi tapasztalataikból és tanult mintáikból született hiedelmeik alapján adnak eltérő jelentést a tapasztaltaknak.

Hiedelmeink, azaz hogy miként gondolkodunk a világról, meghatározza a reakcióinkat, viselkedésünket. A viselkedésünk hatásaként születnek meg az új tapasztalataink, azok meg kiváltják érzelmeinket, és mindez megerősítő hurokként visszahat a világlátásunkra. Valójában nem a valós világot érzékeljük, hanem egy olyan világot, amit a hiedelmeink szűrőjén keresztül teremtünk meg. Korlátozó hiedelmeink bekorlátozzák mozgásterünket, megerősítő hiedelmeink meg új lehetőségeket láttatnak meg.

A leginkább korlátozó hiedelmeink magunkkal kapcsolatosak. Nem vagyunk elég jók, szerethetőek, értékesek, ilyenek-olyanok, nem úgy élünk, ahogy lelkünk szerint igazán szeretnénk, és az elutasítástól való félelem kiváltja a másoknak való megfelelési és egyéb kényszereinket, korlátok közé szorítjuk magunkat.

Számos kutatás jutott arra az eredményre, hogy akkor tudjuk kihozni magunkból a legtöbbet, ha minél inkább saját utunkat járjuk. Minél inkább „ön-azonosak” tudunk maradni, külső és belső korlátoktól mentesen bontakoztathatjuk ki azt, akik valójában vagyunk. Ebben sokat segít, ha tudatosítjuk és meghaladjuk korlátozó hiedelmeinket. Ehhez leggyakrabban az önelfogadáson és önszereteten keresztül vezet az út.