A kitartás

Ma a kitartásról írunk.

1. Idézet

„Mindig lehetetlennek tűnik, amíg nincs kész.”
Nelson Mandela

 

2. Felvetés

A kitartás jelentőségéről kevesebbet hallunk mostanában. Agilitás, frissesség, kreativitás, lendület, jó kommunikáció, proaktivitás és hasonló jellemzők gyakran olvashatók az álláspályázatok elvárásai között, a stabil, kitartó, következetes és hasonló kifejezések ugyanakkor mintha kiveszőben lennének. Elbillenni látszik az elvárt készségek mérlege a látványos, gyors sikerek irányába, és a tartós erőfeszítés eredményei mintha kevesebbet számítanának. Talán van ebben valami, ami a régi világunkból az új világunkba való átmenetről is szól, és ez mindig is így volt. Csak nehogy a végén az legyen, hogy minden, ami látható módon küzdelem, fáradozás és elmélyülés árán jön létre, az másodlagos, kerülendő, ciki. Legalább ne kelljen rejtegetni azt, hogy a teljesítmény mögött igenis sokszor a kemény kitartás is ott van.

Nézem a LinkedIn posztok áradó sokaságát: csupa eredményes, sikeres, díjazott kolléga. Minden sikertelen kezdeményezés, kirúgás és bénázás csak palástolva jelenik meg – konkrétan nem is jelenik meg – mert át van konvertálva sikerré, győzelemmé és diadallá. A felszín csillogása elfedi azt, ami a háttérben igazán történik. Mennyire hiteles ez, ki hiszi ezt el?

Az világos, hogy a vonzó, jól kitűzött cél szükséges, hogy jó irányba haladjunk, a belső ambíció, a személyes miérted energiát teremt az elinduláshoz, és aztán minden lépést meg kell lépni akkor is, amikor nehéz, fáj és a környezet is elbizonytalanító. Ehhez kell a kitartás.

Szerencsés vagyok, mert sokféle adottságot kaptam, amelyek az eredményességet segítik, ezek közül a kitartásomért különösen hálás vagyok. E nélkül nem született volna meg a mai üzenet sem, hiszen nagyon messziről jövök én is a szövegírás útján – magyartanárnőm, Vera néni tudna erről beszélni, ha még köztünk lenne…

3. Kérdés

Te mit köszönhetsz a kitartásodnak?