Felelősségvállalás

Mai írásunk a felelősségvállalásról szól.

 

1. Idézet

Amikor megváltozik a zene, megváltozik a tánc is.

(közmondás)

2. Felvetés

Év elején sok cégnél még csak a várható költségek többsége látszik előre, és a bevételek alakulása bizonytalan. A vállalkozások zöménél a korábbi évről/évekről áthúzódó megbízásokon felül, minden évben, változó körülmények között újra és újra fel kell építeni a bevételt hozó üzletet.

A cégvezetés csapatán belül a feladatok megoszlanak (termelés, pénzügy, marketing, sales, HR stb.), a végeredmény mégis közös munka eredménye. Addig általában nincs is baj, amíg jól mennek a dolgok, de ki vállalja a felelősséget akkor, amikor valami félremegy és nem jönnek a számok.

• Ki vállalja a felelőséget, amikor nem teljesülnek a tervek?

• Ki vállalja a felelősséget, amikor a megrendelt tételek nem készülnek el határidőre?

• Ki vállalja a felelősséget, amikor egy szolgáltatás nem olyan, mint amit ígértek?

Ahogyan azt Frederick Herzberg motivációs elméletéből megértettük – és gyakran felidézzük vezetőfejlesztő programjaink során – a felelősségvállalás az egyik legkiemelkedőbb hatású motivátor. Mi történik mégis akkor, amikor egy szervezetben már a vezetésben sincs elegendő felelősségvállalás? Miért hárítják gyakran vezetői szinten is az egyik legerősebb motiváló erőt? És aztán hogyan hat ki ez az egész szervezetre?

Aki felelősséget vállal, annak teljesítménye megítélhető. Ha sikeres, elismerést kap, ha nem, akkor elmarasztalást. Mondhatnánk azt is, ez így fair deal. Ahol felelősség hárításával találkozunk, ott az alulteljesítéstől, a hibázástól való félelem válik dominánssá, amit nem ellensúlyoz a siker reménye. Aki vállalja tettei következményeit, az kilép a tömegből, és kicsit magára marad. Aki ezt nem teszi, az legtöbbször megbújik a tömegben.

Minden helyzet, minden élettörténet más és más, ezért változó, honnan jön kollégáimban a hibázástól és annak következményeitől való félelem. Vezetőként viszont fontos jelzés lehet számomra, ha ez megjelenik a környezetemben, (és ugyanígy szülőként is, ha gyermekemen tapasztalom ezt). Azt üzenheti számomra, nincs bennük elég magabiztosság, hogy megpróbálják kihozni magukból a legtöbbet, hogy valami nincs rendben a bizalmi kapcsolatunkban. Hogy ő bennük mi történik ilyenkor, azt nehezebben tudom feltárni és befolyásolni. Amire viszont igazán hatással lehetek, hogy én magam mit gondolok, mit mondok és mit teszek:

• milyen megállapodási kereteket kínálok fel számukra,

• miként bízom meg bennük és ezt hogyan mondom el,

• mekkora teret kínálok, hogy kísérletezzenek,

• hogyan értékelem sikereiket,

• hogyan adok elismerést,

• mit teszek, amikor valami félremegy,

• milyen légkört teremtek mindehhez,

• stb.

3. Kérdés

Melyek azok a visszatérő reakcióim, amelyek lerontják a környezetemben lévők kezdeményezőkészségét, felelősségvállalását?