A csörte

Mai témánk a csörtéről, a vitás helyzetek rendezésének egy lehetséges módjáról szól.

1. Idézet

„Rettenetes, hogy a tényektől sose ismerhetjük meg a valóságot!”

Rainer Maria Rilke

 

2. Felvetés

Kiélesedett vitás helyzetekben gyakran bekapcsolnak régi reflexeink. Ösztönös reakciók ezek vagy régről hozott, tanult megküzdési módok, amelyek önmagunk védelmét szolgálják. A kialakuló szembenállás bezár minket saját perspektívánkba, és onnan, mint egy jól kiépített, védelmet biztosító bunkerből lövöldözzük érveinket, igazunkat az ellenfél irányába. A sikeres célba érés esélye csekély, mivel magatartásunkkal a másik felet is hasonló fedezék kialakítására késztetjük. Legtöbbször nem vezethet közös megoldásra az így kialakuló állóháború, általában győztes-vesztes, de leginkább vesztes-vesztes kimenetelt eredményez.

Saját perspektívánkba zárva konkrét tényekkel támasztjuk alá saját álláspontunkat, megfeledkezünk annak lehetőségéről, hogy megvizsgáljuk mi is rejtőzködhet ösztönös reakcióink, tetteinket irányító érzelmeink mögött.

Mit tehetünk egy ilyen kiélesedett helyzetben?

• Elsőként csillapítsuk indulatunkat, mivel az nem segít a közös megoldás megtalálásában.

• Próbáljuk meg feltárni meghatározó érzéseink, szembenállásunk mozgatórugóit, honnan ismerősek, miben gyökereznek, keressük a mögöttes vonatkozásokat.

• Gondolatban szerepet cserélhetünk a másik féllel, és belebújva az ő bőrébe, megpróbálhatjuk az ő szerszögből értelmezni a helyzetet – lehetséges, hogy új információt nyerünk ebből.

• Kereshetünk valami új környezetet, közeget a helyzet közös tisztázására, ami más érzéseket, háttérhatásokat teremthet mindkettőnkben.

• Amennyire lehetséges, próbáljuk meg visszajelzéseinket ítéletmentes formában megfogalmazni, hiszen a másik fél bántásnak értelmezhet minden minősítést. Mindenesetre jobb, ha a magunk hozzáállásának alakítására koncentrálunk inkább, és kerüljük a másik viselkedésének minősítését.

• Szerencsés, ha kerüljük azokat a lépéseket, amelyekkel a másikat provokáljuk, sarokba szorítjuk (a vaddisznó is csak akkor támad, ha veszélyes helyzetbe beszorítva érzi magát ;-), és inkább törekszünk az összekapcsolódás esélyeinek kialakítására.

• Ha mindez nem segít, és úgy látjuk vége a közös útnak, engedjük el a dolgot, hadd menjen mindenki a maga irányába.

Ez egy kísérlet lehet egy békés, jövőbe mutató rendezésre. Ugyanakkor az egonk sokszor más irányba kényszerít minket. De hát pont ez itt a téma lényege, hogy a legtöbb elmérgesedett vitás helyzetben az ego veszi át az irányítást. És az egonk, csak egy részünk. A kérdés az, hagyjuk-e, hogy dominánssá váljon?

3. Kérdés

Gondolj egy aktuális vitás helyzetedre! Mi a célod? Győzni akarsz, vagy rendezni a dolgot?