A boldogság-keresés paradoxona

Ma a boldogság-keresés paradoxonáról lesz szó.

 

1. Idézet

„Sokan éppen azért nem boldogok, örömteliek, mert túlzottan el vannak foglalva azzal, hogy boldog, örömteli életük legyen!”

(Esther Hicks)

2. Felvetés

Azt kívánom, légy boldog! Ki ne halott volna ehhez hasonló jókívánságot? Ahogy arra a kérdésre, hogy mire vágynak az életükben, nagyon sokan azt válaszolják, hogy boldogok szeretnének lenni. De arra nincs igazán útmutató, hogyan lehet boldognak lenni?

Érdemes belegondolnunk, hogy a boldogság amúgy is egy újkeletű luxuscikk. Az emberiség sok tízezes éves történelme alatt keveseknek adatott meg, hogy ne a túléléssel foglalkozzanak háborúk, éhínségek, viszályok vagy éppen járványok hullámai során. Végig az a mottó kísérte az embert, hogy ha nem tudsz biztonságot teremteni és élelmet biztosítani magadnak, meghalsz.

Csupán az utóbbi 30-40 év vívmánya a fejlett országokban, hogy egyre többen jutnak el soha korábban nem látott jómód eredményeként a Maslow-i szükséglet piramis csúcsához, az önmegvalósítás állapotába. Ezzel párhuzamosan szinte belső elvárásunk lett, hogy boldognak is lenni kell (különben meghalsz :-)!

A boldogság keresése könnyen ahhoz vezet, hogy mindig jókedvűnek, lazának és pozitívnak akarjuk érezni magunkat. Pedig illúziót kergetünk azzal, ha azt várjuk, csupa jó dolog történjen velünk, az élet könnyedség, nevetés. Ha ugyanis az önmegvalósítás fázisának célja a személyes fejlődés, önmagunk ki- és beteljesítése, velünk született késztetéseink megvalósítása, mi késztetne bennünket fejlődésre, önmeghaladásra, ha a felkavaró tapasztalatok elmaradnak?

Az emberi élet ezekkel a fájdalmas, küzdelmes, kudarcos tapasztalatokkal együtt teljes. Ahogy Soichiro Honda mondta: „Az emberi élet értéke azzal mérhető, hányszor volt a lélek mélyen felkavarva.”

Teljes emberként, aki nem csak a boldogságot űzi, megtalálom a békémet az élet nehézségeiben is. Belső tartásom révén nem veszítem el az öröm, elégedettség és hála boldog pillanatainak képességét még megtört állapotban sem, mert elfogadom és javamra fordítom mindazt, amit az élet felkínál. Így juthatok a boldogság állapotába ahelyett, hogy folyamatosan tenni akarnék érte.

Boldogság keresés

3. Kérdés

Te mennyire engeded meg magadnak, hogy akár örömök, akár fájdalmak mélyen felkavarjanak?

Trackback from your site.

Copyright © 2013 - 2022 Önazonos Vezető