A bizalomról

Mai témánk a bizalomról szól

 

1. Idézet

“Akik nekünk adták teljes bizalmukat, azt hiszik, ezzel jogot szereztek a miénkre is.

Ez tévedés: ajándékkal nem szerez az ember jogokat.”

Friedrich Nietzsche

2. Felvetés

A bizalom történik, teremtődik, megszületik, de akarattal létrehozni nem lehet. Amikor létrejön, egy mélyebb elköteleződés alakul ki egymás iránt, ami abban gyökerezik, hogy tapasztalataim alapján olyan embernek látom a másikat, aki azt teszi amit mond, és kimondja azt, amit tesz.

Sokat jelenthet egy ilyen elkötelezett kapcsolat kialakulásában, hogy

• az első találkozáskor milyennek érzékeljük a másikat, és megszületik-e a szimpátia az első pillanatban,

• milyen szerepekben jön létre a találkozás, ami meghatározhatja, hogy milyen feltételezésekkel közelítünk a másikhoz,

• milyen úton megy végig a kapcsolatunk, és így milyen helyzetben ismerjük meg egymást, ezek hova juttatnak el minket.

Lényegében ezek azok a körülmények, amelyeket formálhatunk a kapcsolat megerősítése érdekében:

• tudatosítani magamban, hogy milyen előítéletekkel, előfeltételezésekkel közelítek a másikhoz,

• őszinte, emberi találkozásokat létrehozni, hogy lehántsuk a felvett szerepek torzító hatását,

• fokozatosan egyre élesebb helyzeteket teremteni, hogy érzékelhessük, megtapasztalhassuk mindkettőnk reakcióit.

A bizalom az idő múlásával, fokozatosan fejlődik ki, lassan, a tapasztalatok által rétegződve felépül. Ha végül mindkét félben megszületik, arra építeni lehet a jövőben. Ha szándékod és kezdeményezéseid ellenére mégsem jön létre, tehetetlen vagy.